A bedugult gyermekorr maga a rémálom, különösen ha éjszaka nem tud aludni tőle a csöppség, és ebből fakadóan a szülők sem. Mivel a civilizáció számos eszközt feltalált a gyermekorrban felbukkanó duguláscunamik legyőzésére, érdemes felkészülni a módszerekből, hogy ha kell, készen álljunk a bevetésükre. Ezt diktálja a nyugodt és csendes alvás iránti vágy, de leginkább a kisgyermek egészsége. Szóval jöjjön az orrszívó! Egy hármasikres apuka tapasztalatai következnek.
Amikor a kisgyermekek száma bárhol eléri a kritikus tömeget (1 vagy annál több), ott előbb-utóbb minden logisztikai kérdéssé válik, és ipari megoldásokat követel. Pláne így van ez, ha a konkrét feladat három kisgyermek orrjárataiban felhalmozódott váladék (közismertebb nevén: a takony) hatékony eltávolítása.
Az orr alapvetően arra szolgál, hogy megszűrje és közben lehűtse vagy felmelegítse a tüdőbe áramló levegőt. Ha az orr eldugul, persze kéznél van a száj is, hogy legyen hol levegőt venni. De ezt a testnyílást elsősorban más dolgokra találták ki. Így aztán nem meglepő, hogy a szájon keresztüli légzés már rövid távon is elég sok probléma forrása lehet, mint arról ebben az írásban is megemlékeztünk.
A bekapkodott hideg levegőt általában nem díjazza sem a gyorsan kiszáradó nyálkahártya, sem a garat, sem pedig a mandula. A kusza és gyorsan romló fogazat pedig sok esetben ugyancsak a tartós szájon keresztüli légzés szomorú eredménye. Érdemes tehát kitartani az orrlégzés mellett, és gyermekünket is arra biztatni, hogy használja az orrát rendeltetésszerűen arra, amire való. Már ha tudja, azaz kap rajta keresztül levegőt. És semmiképpen se üsse bele más dolgába.
A helyes orrlégzést a legkisebb korban lehet megalapozni, ami sokkal inkább a szülők elszántságán múlik, mintsem a bedugult orrú csöppségeken. Ha ugyanis mi nem segítünk a bedugult orron, a kisbabának jobb híján marad a szájlégzés és e nemes testrész ordításra történő használata.
Tehát az orrjáratok tisztántartása már csak az átsírt éjszakák számának csökkentése – és a szülők idegrendszerének kímélése – érdekében is ajánlott. Ezért egyes háztartásokban – különösen ha több kisgyermek is van a családban – gyakran ősztől tavaszig a nappali vagy a gyermekszoba állandó tartozéka az elemes vagy a porszívóra szerelhető orrszívó. Nem volt ez másként nálunk sem az elmúlt években.
Sokan ódzkodnak a különböző orrszívó eszközök használatától – különösen az orrszívó porszívóktól -, holott biztonságos és hatékony megoldásnak számítanak. Az orrszívók kiképzése és az az orrszívócső vastagasága a porszívó szívóerejét jelentősen korlátozza. Így felesleges aggódni azon, hogy túlzott terhelést kap a kisgyermek orr- vagy nyálkahártyája.
Ha elbliccelted a középiskolai fizikaórát, és nincsenek meg kapásból a térfogatáramlás összefüggései, érdemes saját magadon is kipróbálni, mire képes a porszívó ereje egy pici csövön át, és meggyőződni arról, hogy a szívóerő egyáltalán nem kellemetlen. Tehát egy esetleges véres orrváladék sokkal inkább a kisgyermeken elhatalmasodó fertőzésre utal, mintsem az orrszívó porszívó erőfitogtatásának eredménye. De nem kell megijedni, éppen ilyen esetekre való az orrszívó.
Nálunk, otthon a gyerekek elég korán megtanultak orrot fújni, de emellett pici koruktól rendszeresen használtunk orrszívókat is, amelyekkel az idők során saját maguk is egyre ügyesebben bántak. Rájöttek, hogy tiszta orral könnyebb a légzés és az elalvás is. Hármasikres szülőként tehát volt szerencsém végigpróbálni az orrszívás számos alternatív eszközét.
Rövid konklúzióm, hogy a családok többsége a szilikongumis kézi orrszippantónál kezdi, és valahol egy kellően izmos porszívó környékén fejezi be. Ez utóbbi nálunk konkrétan egy kifuserált ipari takarítógépben öltött testet. Ugyanis az az orrváladék-mennyiség, amit a három csemete egy-egy téli influenzás időszakban kitermelt magából, minden mást szerkezetet gyorsan kivont a forgalomból.
Mivel nagyon sokféle orrszívó alkalmatosság kapható, ezért érdemes röviden áttekinteni, hogy mire érdemes figyelni a vásárlásuk illetve a használatuk közben. Vigyázat, személyes tapasztalatok és szubjektív vélemények következnek!
Az orrszívásban minden kezdet nehéz, és ezen a kézi pumpás orrszívó sem fog gyökeresen változtatni. Ez a szerkezet rendszerint egy szilikongumiból öntöttt harang az egyik végén egy műanyag csőrrel, amit meg kell próbálni minél szorosabban belenyomni a kisgyermek orrába a használat során. Az eszköz maga lényegében egy pumpa, de mi jobban tesszük, ha befelé pumpálás helyett inkább szívásra használjuk. Mármint orrszívásra.
Amíg néhány hónaposak a gyerekek, egészen hatékony orrszívónak számít, de aztán gyorsan kiesik a pikszisből. Értsd: a gumiharanggal kifejthető szívóerő előbb-utóbb kevésnek bizonyul, ha egy masszív megfázással kell felvennünk a harcot. Ezzel együtt, mivel olcsó és egyszerű, ráadásul kicsi és bármilyen táskába befér, érdemes betárazni belőle, és magunkkal vinni az utazásokra is. A pici babáknál zsebkendő helyett is megteszi, hiszen könnyű vele lecsippenteni a kifolyó orrváladékot. Valljuk be: főleg erre is találták ki.
Mire figyeljünk oda a vásárlásnál és a használatnál?
A kézi orrszívónál eggyel hatékonyabb az elemes orrszívó. Természetesen idővel ezeknek a készülékeknek is elérjük a határait. Csecsemőkorban viszont még egész jól használhatók orrszívásra is.
Mi ebből a fajtából egy jobb minőségű, drágább szerkezet használtunk (nem a képen szereplőt), amit egy őszi betegséghullám gyorsan kisöpört a gyerekek életéből. Itt szólok: ha valaki azt állítja, hogy a váladék nem jut be a készülék belsejébe, az téved. De, bejut. Sajnos van az a mennyiség, aminek semmi sem állja útját. És természetesen tönkre is teszi a benne lévő pumpát. Bár egy ügyes apuka mindig megkísérelheti rendbe tenni a szerkezetet, ehhez az én eredeti szakmám (villamosgép-szerelő) kevésnek bizonyult. Örök tanulság: az orrszívóból egy kis orrváladék segítségével igazán cuki semmire sem jó elemes zümmögőt lehet csinálni. Olyanból amúgy nincs elég egy többgyermekes háztartásban!
Ezen a ponton máris érdemes megjegyezni, hogy az orrszívás valójában nem csecsemőkorban jelenti a legfőbb gondot. Ugyanis a legtöbb kisbaba az első hónapokban anyatejet eszik, ami hatékonyan megvédi a fertőzésektől. Ez olyannyira így van, hogy ebben a kezdeti életszakaszban kifejezetten ritka a masszív orrdugulással járó megbetegedés. A komolyabb nyavalyák rendszerint az anyatejes táplálás befejezése után terítik le az apróságokat. De a gyerekek többsége ekkorra már rendszerint 6-9 hónapos vagy még idősebb. Pont elég nagy ahhoz, hogy kifogjon az elemes orrszívókon is.
Mire figyeljünk oda a vásárlásnál és a használatánál?
Bár többféle motoros orrszívó márkával is találkozhatsz a boltokban, a legismertebb közülük a Nosiboo (amelynek megszületése egyébként közösségi finanszírozásnak köszönhető). A többféle színvariációban kapható jópofa készüléket – amely hálózatról és elemről is működtethető – a maciforma miatt nagyon kedvelik a gyermekek. Mellette szól, hogy a szívófejét könnyű szétszerelni és alaposan kitisztítani, ráadásul többféle méretű szilikon csúcsot is adnak hozzá. A hosszú szívócsőnek köszönhetően pedig kicsi az esélye, hogy a váladék eljusson a készülékig és károsítsa a légpumpát.
Hasznos tulajdonsága még a változtatható szívóerő is (a képen a maci fején lévő fehér tekerőgomb szolgál erre). De az az igazság, hogy amikor tényleg baj volt és hatékony orrszívásra volt szükség, akkor sokszor a maximumra veló feltekerés is kevésnek bizonyult. Nálunk ezzel együtt derekasan helytállt, főleg, amíg picik voltak a gyerekek. Aztán itt is elérkezett az a pillanat, amikor inkább átpasszoltuk egy újszülött babának, és teret engedtünk az ipari megoldásnak, ami Nosibo helyett a kevésbé kifinomult ETA névre hallgatott.
A Nosiboo komoly hátránya, hogy kifejezetten drága készüléknek számít, pláne ahhoz képest, amit tud. A porszívóra helyezhető sima orrszívó árával össze sem érdemes hasonlítani, mert a különbség minimum tízszeres. Cserébe viszont jól néz ki, igényesen megtervezett és kivitelezett darab. Nem utolsó sorban sokkal halkabb mint egy porszívó.
Mire figyeljünk oda a vásárlásnál és a használatánál?
Mielőtt elmélyedünk a porszívó-orrszívóban, ejtsünk szót az orrszívó egység felépítéséről és működéséről. Ezt ugyanis a porszívóba dugható verzió szemlélteti a leglátványosabban, bár alapvetően valamennyi orrszívó ugyanezt az elvet követi.
Az alábbi képen az A-jelű csövecske arra való, hogy ügyesen megközelítsük vele a gyanútlan gyermek orrát, majd ott elhelyezzük és benne is tartsuk. Ez eleinte nem olyan egyszerű mint itt leírva, de ne adjuk fel!
A B-jelű tartályban több egymásba csúszó csövecske alkot egy labirintust, amelyen keresztüláramlik a levegő és jó esetben kicsapódik rajtuk az orrváladék. (Rosszabb esetben keresztülfolyik mindenen, végig a gumicsövön, főleg ha orrsprayt is használunk, ami feloldja a váladékot.) Ezt a több darabból áló részt általában könnyű szétszerelni, kimosni és megszárítani.
A C-jelű dugót (ami valójában egy belül üres műanyag kúp) pedig egyszerűen csak be kell dugnunk a porszívó csövébe, bekapcsolni – és már mehet is az orrszívás.
Nem túl bonyolult ez, ráadásul a porszívócsőbe dugható orrszívó mind hatékonyságban, mind ár/érték arányban veri a mezőnyt.
Kétségkívül van azonban néhány hátránya. Az egyik például mindjárt az, hogy kell hozzá egy porszívó is. A másik pedig ebből egyenesen következik: használat közben zajos. Ráadásul ha sok a problémás orr, rendszerint egész télen úgy néz ki miatta a lakás, mintha éppen takarítanánk. Mert ugyan ki az a szülő, aki naponta többször is hajlandó ki-be pakolni a porszívót csövestül a helyére? Pláne a betegségekkel terhelt időszakokban, amikor a napi 5-6 orrszívás sem számít extrémnek – természetesen per gyermek.
Szóval a legjobb, ha inkább megbarátkozunk a helyzettel, a porszívó állandó látványával, és a gyermekeknek is engedünk némi szorosabb kötődés kialakítani a porszívóval. Hátha jól jön majd tinédzser korban, amikor a buli után össze is kellene takarítani valakinek! De addig is ellenszenvtől és vérmérséklettől függően engedjük, hogy időnként lenyilazzák öntapadós nyilvesszővel, vagy ragasszanak rá csillámpónis matricát! A kötődés kifejezésére számos lehetőség kínálkozik, ha elég nagy a porszívó teste és elég sok a taknyos orr – használjuk ki a lehetőséget!
Mire figyeljünk oda a vásárlásnál és a használatánál?
Mint látható, amikor porszívós orrszívásra adjunk a fejünket, sokszor jobban járunk, ha karácsonyra megajándékozzuk a nagyit egy új porszívóval. A régi zörgő masinájára pedig lecsapunk és bevetjük orrszívási célra. Valószínűleg kör alakú lesz a csöve és nincs még benne olyan elektronika, ami megpróbálna túljárni az eszünkön. Sőt, porzsák nélkül is sztoikus nyugalommal kerepel.
Ahogy többször is utaltam rá: csőlabirintus ide, korlátozott nyomás oda, van az a mennyiségű takony, ami simán átkúszik ezen a rendszeren, és akár a készülék csövéig is eljut. Emiatt ne aggódjunk, mert ez egy nagyméretű porszívónál nem okozhat műszaki problémát. Mindez természetesen csak addig igaz, amíg a gyerekek orrleszívásáról van szó, és nem tenyésztünk mellettük vízilovakat is.
Az orrszívó porszívónak – akárcsak bármely orrszívó csőnek – létezik egy természetes felhasználási módja is, amely Nyugat-Európában vagy az amerikai kontenesen mindmáig elterjedt gyakorlat. Ilyenkor az anyuka maga veszi a szájába a cső végét, és azzal szívja le (vagy legalábbis megpróbálja leszívni) gyermeke orrát.
Az ötlet meglehetősen régi, hiszen már évezredekkel ezelőtt is ezt a módszert alkalmazták az anyukák: konkrétan szájukba vették gyermekük orrát, és kiszívták annak tartalmát. Megjegyzem, az eszkimó kultúrában mindmáig a mindennapok része a szánhúzó kutyák orrának tisztítása ezzel a módszerrel – a gazda részéről.
Én nagyon szeretem a természetet és hiszek a természetes megoldásokban is. Ugyanakkor aki részt vett már egy alaposan eldugult gyermekorr leszívásában, az pontosan tudja, hogy mi a bökkenő ezzel a módszerrel. Alább összefoglalnám:
Szóval több szempontból is érdemes megfontolni, hogy valóban egy orrszívón keresztül tudjuk-e legjobban kifejezni elhivatott gondokodásunkat a gyermekünk iránt? Én azt javaslom, inkább szívjuk le az orrát rendesen egy erre tényleg alkalmas eszközzel, aztán öleljük meg és adjunk neki két puszit, hogy milyen ügyes volt.
Utána pedig mossunk kezet, majd alaposan öblítsünk és fertőtlenítsünk le mindent, ami a gyermek orrának tartalmával érintekezhetett. Sajnos még így sem 100 százalék hogy több gyermek napi sokszori orrleszívása mellett simán megúszunk egy influenzajárványt.
Ne feledjük, hogy a hatékony orrleszíváshoz egy jó porszívón túl – ahol a szívőerőnek úgyis csak a töredékét használjuk – fontos még a megfelelő orrspray is. Mi ebből rendszerint a sima tengervizeset használtuk, mert ezeket általában gond nélkül lehet alkalmazni naponta többször is. Az orrspray segít feloldalni az orrban lévő váladékot, így jelentősen növeli az orrszívás hatékonyságát. Nem utolsó sorban a kiszáradt nyálkahártyát is nedvesíti, ápolja. Így télen, különösen száraz levegőjű lakásban igazi kincs.
Mire hármasikreinkkel végigpróbáltuk az írásban szereplő valamennyi eszközt, a gyerekek saját orruk szívásának nagymestereivé váltak. Így a téli időszakban esténként a fürdés-fogmosás-mese-lefekvés rituálé elmaradhatatlan részévé vált az orrszívás is, amit három-négy éves koruktól már ügyesen és önállóan saját maguk végeztek.
Ha szeretnél te is nyugodt éjszakákat, arra bíztatlak, hogy minél előbb avasd be gyermekeidet az orrleszívás rejtelmeibe. A folyamatos orrtisztítás segít a betegségek leküzdésében és a szövődmények megelőzésében is. Ráadásul ha mi nem drámázunk rajta, a gyerekek sem fogják feltétlenül rémisztőnek tartani, így a végén egészen jó móka is lehet belőle!