Az anyatej hatékony fejése, hogy a hármas ikrek minden nap jóllakjanak
Főoldal » Magazin » 291 liter anyatej

291 liter anyatej

Az anyatejnek nem kell reklám, mert a várandós kismamák döntő többsége szoptatás-párti. Én is arra gyúrtam várandósan, hogy legyen elég tejem, és az újszülött csöppségek is minél előbb megtanulják, hogyan aknázhatják ki az anyatej által kínált ideális táplálékforrást. Az esetek többségében szerencsére kiválóan működik a dolog, beindul a szopási reflex és van anyatej is. Valljuk be, ez a létező legjobb és legkényelmesebb megoldás babának és mamának egyaránt az első időszakban.

De mi a helyzet kettő vagy három ikertestvér esetén, amikor az anyatej iránti kereslet – legalábbis kezdetben – bőven meghaladja a kínálatot? Indulhat a fejés, méghozzá “nagyüzemi” módszerekkel 🙂 Utólag összeadva nálam éppen 291 liter lett belőle.

Anyatej – van amikor még a sok is kevés

Alig több mint 50 kilós súllyal futottam neki a terhességnek, de ahhoz képest hogy hármasikreket vártam, még a 65 kg-ot sem értem el a 9. hónap elején.  Így is 36 hétig és 3 napig bírtam, de aztán végképp elfogyott bennem a hely, és a három babának is elege lett a zsúfoltságból. Elfolyt a magzatvíz, beindult a szülés – de a tejem nem lövellt be rögtön.

A gyerekek persze picinek születtek, alulról-felülről 2 kg környékén, alacsony vércukorszinttel. Aprók voltak ugyan, de szerencsére erősek, így nem is töltöttek sok időt a koraszülött intenzíven, közkeletű nevén a PIC-en (ami nem a pici babákra utal, hanem a Perinatális Intenzív Centrum rövidítése). Fél nap után már mehettek is az újszülött osztályra, a többi apróság közé. Viszont a 2 kg körüli súlyukkal alkalmanként még csak nagyon keveset tudtak enni, így 3 óránként etetni kellett őket, éjjel-nappal. Ezért már első nap úgy döntöttem (nem volt túl sok választási lehetőségem), hogy adjunk nekik tápszert. És belevágtam a fejésbe is, hogy minél hamarabb beinduljon a tejtermelésem.

Meg is lett az eredménye. Lett tej, de nem elég. Továbbra is kellett a tápszer. Próbálkoztam a szoptatással is, de nem jártam túl nagy sikerrel: mire az egyik elegendőt szopott, éhes lett a másik. Utána a harmadik, és végül kezdhettem elölről az egészet. Be kellett látnom, hogy nem szoptathatok reggeltől estig – majd utána egész éjszaka. Így aztán a cumisüvegből etetés 3 babánál nagyon racionális döntésnek tűnt, amivel együtt járt a közös napirend kialakítása is: egyszerre ettek, aludtak, fürödtek, játszottak. Ez később, amikor már hárman háromfelé szaladtak, hatalmas előnnyé vált. Egyszerűen csak könnyebben menedzselhetővé tette az amúgy sem egyszerű mindennapokat.

Nekem viszont akkor, újszülött korukban az volt a legfontosabb, hogy a gyerekek gyorsan megerősödjenek és lehetőleg minél több anyatejet kapjanak. Az pedig, hogy milyen módon kerül beléjük, inkább szervezési kérdés volt, mint érzelmi.

Randik a fejőgéppel

Az alapszetthez rengeteg tartozékot, tölcsért, szelepet, üveget vásároltunk, mert a napi négy fejés mellett egy szett mindig a mosogatógépben, egy másik pedig a sterilizálóban időzött

A dupla fejes Lansinoh fejőgép, meg a hozzá való teljes szett. Az anyatej fejésének ipari méreteire jellemző, hogy a gépet garanciaidőn belül cserélni kellett, a forgalmazó pedig nagyon gyors és rugalmas volt, ami sokat jelentett akkor, amikor nem várhattam napokat egy új gépre

Tehát fejtem. Sokat. Nagyon feszes volt a napi menetrend, minden dolgot optimalizálni kellett. Nem volt elég egyszerűen csak gyors dolgokat választani: mindenből a leggyorsabb, a leghatékonyabb és a legpraktikusabb kellett.

A fejéssel is így voltam, ezért egy dupla fejes Lansinoh fejőgépet vettünk. De sajnos, ha mind a két fejet használtam egyszerre, nem volt elég hatékony. Sokkal erősebben szívott egy fejjel. Arra is rájöttem, hogy egészen más tejcsatornákat tudok megdolgoztatni gépi és kézi fejéssel. Így a kettőt kombináltam. Míg az egyik mellemen dolgozott a gép, a másikat kézzel fejtem. Majd cseréltem.

Bevezettem azt a menetet, hogy 7-7 perc (pl. bal géppel, jobb kézzel 7 percig, utána csere, majd megint 7 percig fordított felállásban), aztán 5-5 perc, majd 3-3 perc. De ha jött még tej, még tovább. Akkor lehet a tejtermelést fokozni, ha teljesen kiürítjük az egész rendszert. Plusz még egy kicsit rá is fejünk, mert akkor a szervezet azt érzékeli, nagyobb a kereslet, legközelebb többet kell termelnie.

Naponta négyszer randiztam a fejőgéppel. Ébredés után, délben, 4 körül és lefekvés előtt. Így eltelt az esti és a reggeli között kb. 8 óra fejés nélkül, de ettől még nem apadt el a tejem és nem is indult be a peteérésem. Viszont a reggeli fejés sokkal több is lett. Időben és mennyiségben is. Mindig felírtam, mikor mennyi tejet tudtam fejni. Így láttam, mit kell felülmúlni másnap. 1-2 hónap alatt beállt a mennyiség: 1-1,2 liter/nap.

730 óra az anyatej körül

Két Adamo hinta és egy pihenőszék - ezek voltak a napi ötszöri anyatej adag után az altatás kihagyhatatlan alapkellékei

Az Adamo hinták, azon túl, hogy a gyerekek imádják és kiváló fejlesztőeszköz is, valódi áldásnak bizonyultak a hármas ikrek altatásakor

A legemlékezetesebb fejésem az volt, amikor óriási vihar jött (ekkor zárta el Nagykovácsit az ónos eső a külvilágtól) és áramszünet lett. A tök sötétben, egyedül a 3 babával, a telefonom fényénél, 4 db ceruzaelemet kellett összeszednem a házban, hogy az addig hálózatról működtetett gépet elemmel is használni tudjam. Távirányító, fényképező vakuja, nem is tudom, honnan szereztem még, de megszereztem. A piciket magam köré fektettem és énekelve fejtem. Viccesek voltak azok az életképek is, amikor hármat egyszerre kellett foglalkoztatnom, miközben a dulpakezes-gépes fejést nyomtam: egyiket a lábamnál, a pihenőszékben hintáztattam. Másik az adamo hintában, amit a hintára erősített madzaggal néha megmozgattam. A harmadik pedig vagy mellettem a babahordozóban, vagy a másik hintában, hasonló módszerrel ringatva.

Néha nagyon nehéz volt beütemezni, megvalósítani, de nekem ebben az időszakban a fejés volt az első. Vagy legalábbis a prioritási lista elején szerepelt. Ha mennem kellett valahova, vittem a kis pakkomat. Ha sírtak a gyerekek, próbáltam megnyugtatni őket, de akkor is fejtem. Mert úgy éreztem, rövid és hosszú távon is ezzel tudok a legtöbbet segíteni a babáknak. És szerintem segítettem is!

Hazai ízek

Az anyatejjel nem csak a legfontosabb tápanyagokat kapták meg életük első hónapjaiban, hanem a házi koszt változatos ízeinek lenyomatát is. Megjegyzem, arra már a terhesség alatt is ügyeltem, hogy a lehető legváltozatosabban étkezzem: rukkolától répán és tepertőn át csülökig igen széles volt a repertoár. Valljuk be, három aprósággal a pocakomban nem is volt túl nehéz rávenni magam az evésre: kis túlzással szinte bármikor bármit elfogyasztottam, ami nem volt elég fürge ahhoz, hogy elszaladjon.

Biztos vagyok benne, hogy az ételek változatossága jelentősen megkönnyítette a hozzátáplálás folyamatát is. Három gyermekem – két kislány, egy kisfiú – három teljesen különböző egyéniség, alkat és ízlésvilág az étkezésben is. Mi valahogy mégis olyan játszi könnyedséggel siklottunk át a hozzátáplálás folyamatán, hogy azon még én is meglepődtem. Anna lányom félévesen egy enyhén csipős snack kolbászt rágcsálva ismerkedett az anyatejen túli ízvilággal. Bence az olajbogyóban, Luci a paradicsomos hal szószában találta meg a saját kedvencét. Köszönöm, anyatej, hogy az ízek nagykövete voltál, és soha nem kellett rimánkodnom egy-egy falatért az éhes pocakokba.

Pogácsa bűntetlenül

Az anyatejes táplálásnak mindezeken túl még sok egyéb pozitívuma volt:

– az életben nem néztem annyi tévésorozatot, mint fejés közben
– a napi étkezések több mint felét anyatejben kapták
– nem csak rengeteg ízt ismertek meg, de az immunrendszerük is sokat erősödött tőle
– nem menstruáltam a terhesség után még 9 hónapig
– majdnem 300 liter tejet lefejtem
– az életben nem néztem annyi tévésorozatot, mint fejés közben
– rengeteg pogácsát és kekszet ehettem bűntetlenül – fejtem, és közben ettem.

De persze voltak árnyoldalai is:
– napi 3 órám ezzel telt
– a pogácsa- és keksz-áradatnak csak egy része alakult át tejjé, mivel én ahhoz a típushoz tartozom, aki jól meghízik a tejes időszakban (szerencsére a tej elapadása után pikk-pakk le is fogytam)
– ez a 730 óra fejés bizony nyomot hagy a testen, amivel – a szülés utáni regeneráció részeként – érdemes kicsit külön is foglalkozni
– a tejjel együtt lényegében minden tápanyag kiáramlott belőlem.

Méghozzá szó szerint. Az intenzív terhelés ugyanis olyannyira kimerítette a szervezetem tartalékait, hogy a gyerekek 8 hónapos korában egy enyhe téli megfázásból tüdőgyulladás lett, majd kórházba kerültem. Ez sajnos egyik napról a másikra véget is vetett az anyatejes időszaknak.

Ennek ellenére máig nagyon jó emlékekkel gondolok vissza ezekre a hónapokra, és kifejezetten hiányzik, hogy igazából nem szoptattam. Csak ezért az egy dologért is nagyon szívesen vállalnék még egy picit. De ha ezt a helyzetet újrakezdhetném, ugyanígy csinálnám megint. Így tudott a család, a barátok és a dada is a legtöbbet segíteni, így voltak szervezhetők a mindennapok, tartható a szoros napirend. Az éjszakákat mindig a férjemmel együtt csináltuk végig. Soha nem kellett egyedül virrasztanom, és ketten együtt sokkal gyorsabban meg is etettük a három apróságot – ez egy újabb örök és kitörölhetetlen köteléket épített ötünk között.

Az pedig az emberi test csodája, hogy az emlékek felidézésétől, ahogy írom most nektek ezt a posztot, feszül a mellem és szúrkál…
Csak nem mindjárt megint beindul?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük