Főoldal » SzuperFecsegő » A beszédfejlődés fázisai

A beszédfejlődés fázisai

A köztudatban többnyire az él, hogy a logopédus egy kedves hölgy, aki minden óvodában ott van és segít kijavítani a pösze ‘s’-eket vagy bepördíti azokat a fránya ‘r’-eket. És valóban, nagyon leegyszerűsítve ezzel telik a munkánk jelentős része. Azonban logopédia nem csak óvodásoknak és nem csak azoknak ajánott, akiknek nem tiszta a kiejtésük. Hiszen artikulálhat valaki pontosan, ha például nem elég gazdag a szókincse ahhoz, hogy elmondja, ami a fejében már megszületett.

A legtöbb gyereket csak óvodában látja először logopédus, amellyel enyhébb beszédhibák esetén nincs gond, viszont vannak azok az esetek, amikor már 2-3 éves korban felfedezhető valamilyen eltérés. Ezeket szerencsésebb esetben a bölcsődében vagy óvodában jelzik a gondozók, óvónők, de ha mégsem, nem árt szülőként is tudnunk, hogy bizonyos életszakaszokban mit várhatunk el a gyermekünk beszéd- és nyelvi szintjétől.

A beszéd feltételei

Mielőtt részletesen bemutatnám a beszédfejlődés szakaszait, fontos leszögeznünk, hogy a beszéd elsajátításához nélkülözhetetlen az ép idegrendszer, az ép hallás és az ép beszédszervek. Tehát ha például éretlen idegrendszerrel született a gyermekem, akkor nagy valószínűséggel számolhatok artikulációs hibákkal, megkésett beszédfejlődéssel. Ha nincs rendben a hallása, akkor nem tudja olyan könnyen differenciálni a környezet és a beszéd hangjait, így aztán a beszédben sem várható el ez. A beszédszervek épsége pedig ugyancsak feltétele a helyes beszédnek, ezért ha a tüdő, a gége, a garat, az orrüreg vagy a szájüreg valamelyike nem funkcionál jól, akkor ez befolyással lesz a szóbeli megnyilvánulásra. Ha ezek közül bármilyen akadályozottság/érintettség fel is merülne, akkor megfelelő szakmai segítséggel szép eredményeket lehet elérni.

A beszédfejlődés szakaszai

Ahogy a mozgásfejlődés is szakaszokra tagolódik, úgy a beszédfejlődésben is mindennek megvan a maga ideje és egymásutánisága. Fontos, hogy itt sem lehet átugrani vagy felcserélni a periódusokat. A hónapok itt sem kőbevésettek, lehetnek kisebb-nagyobb eltérések, csúszások. Fontos, hogy a fejlődés folyamatos legyen, ne torpanjon meg a pici egy fázisban sem.

Az újszülött első beszédfejlődési pontja a születés pillanatában történő felsírás, mely ha elmarad vagy későn jelentkezik, akkor az előrejelezheti a fejlődés további útját (nem biztos, hogy problémára utal, de figyelmeztető jel lehet).

A csecsemő első két hónapja alatt különféle sírásokat produkál és gőgicsél. Ezek reflexes hangok, tehát az éhségre, hasfájásra, testi érzetekre utalnak.

A 3-4. hónap környékén kezdődik a gagyogás időszaka, amelyben magánhangzókból és később mássalhangzókból álló hangsorokat produkál a baba, illetve megjelenik a nevetés, kuncogás, a babák elkezdik a nyelvüket nyújtogatni, az ajkukat mozgatni.

A 6-8. hónaptól a magánhangzók és mássalhangzók kezdenek összeállni, rövid szótagok születnek (pl. pa, ma, ba, da), melyek mindig hasonló dallammal, ritmussal ismétlődnek.

A 9. hónaptól a babák képesek utánozni a környezetük hangjait a ritmust, a dallamot vagy a hanglejtést tükrözve. Ez a fejlődési szakasz alapozza meg a későbbi utánmondások képességét, amely 1 éves korra alakul ki. Ilyenkor a gyerekek megismétlik, amit hallanak, de nem tudják még értelmezni.

1-1,5 éves koruk között a kisgyerekek szómondatokat alkotnak, amelyek jelentéssel bírnak, de a szituációra vonatkoznak, nem egyes tárgyra vagy cselekvésre. Tehát ha azt mondja a gyermekünk házon kívül, hogy ‘papa’, az bármelyik férfi lehet az utcán, aki hasonló életkorú, fizimiskájú mint az apukája.

1,5-2 éves korra a nyelvtan is bekapcsolódik a beszédbe, már kétszavas mondatokat mond a gyerkőc, melyek összekapcsolják a cselekvőt a cselekvéssel, tehát “Pepe kocsi” jelentheti azt, hogy Pepe kéri a kisautót, de azt is, hogy Pepe beszáll a kocsiba. Természetesen szituációhoz kötve értelmezzük ezeket a mondatokat. Egy másfél éves gyermek szókincse 80-100 szóra tehető, ami 2 éves korra 200 szavasra duzzad.

2 éves kortól a beszéd ugrásszerűen megindul, a gyerekek kísérleteznek a szavakkal, így fejlődik a nyelvtan, beszédhangjaik még hibásak.

2,5-3 éves korra szókincsük 900 szavas lehet, képesek összetett mondatokban beszélni, társalogni, élményeiket, gondolataikat összefüggően elmesélni. 3 éves kortól 6 éves korig folyamatosan fejlődik a beszéd-nyelvi rendszer, ritkulnak a beszédhibák, gazdagodik a szókincs, kifinomul a kifejezésmód.

Iskoláskorra ideális esetben eltűnnek a beszédhibák, a gyermek szókincsén és a kifejezés készségén keresztül megfelelően át tudja adni a mondanivalóját, beszéde folyamatos és logikus.

 

  1. tipp: A beszéd elindulását sose sürgessük, kétéves korig elvárható, hogy nem jelennek meg a szavak gyermekünk beszédében. Ha viszont a gyerkőc kétéves kora környékén is inkább mutogatással érteti magát és/vagy nem érti az egyszerűbb utasításokat, akkor mindenképp forduljunk logopédushoz.
  2. tipp: Már csecsemőkorban figyeljünk rá, hogy ha gyermekünkhöz beszélünk, akkor forduljunk vele szembe, tegyük lehetővé, hogy lássa az arcunkat, szemünket, szánkat. Beszédünk pedig ne pösze gügyögés legyen, hanem helyes beszédminta, amelyet elsajátíthat.

 

  1. gyakorlat: Utánozzuk az állatok hangját! Ez a gyakorlat kisebb utánajárást igényelhet, ha valaki nem minden nap foglalkozik az álattudománnyal. 🙂 Az állathangok utánzásával bővíthetjük, finomíthatjuk a kisgyermekek hangzókészletét. Állatfigurákkal való játék, mesekönyv nézegetése közben könnyedén megtaníthatjuk a következőket: múúú-múúú (tehén), va-va (kutya), kot-kot (tyúk), kukurikú (kakas), u-í (malac), háp-háp (kacsa), gá-gá (liba), csip-csip (madár), mek-mek (kecske), miaú-miaú (cica), bee-bee (bárány).
  2. gyakorlat: Mondókázzunk gyermekünkkel tevékenységekkel egybekötve. A mondókázás fejleszti a ritmusérzéket, bővíti a szókincset. Keressünk a napi tevékenységekhez kapcsolódó mondókákat, amelyeket be tudunk építeni a mindennapokba, a napi rutinba. Sütéshez tanuljuk meg például azt, hogy “Süssünk, süssünk valamit”, főzéshez meg azt, hogy “Borsót főztem”, ha esik az eső és gumicsizmát kell felvenni, akkor azt, hogy “Esik az eső, ázik a mező”, ha pedig rajzolni ülünk le, akkor azt, hogy “Pont, pont, vesszőcske”. Természetesen a repertoár bátran bővíthető, minél többet tanulunk-tanítunk, annál színesebb lesz a gyermekünk szókincse és kifejezésmódja.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük